17:47 05-12-2025

Hiperautók a csúcson: Battista, Nevera, Evija és társaik 1 900–3 000 LE között

Az elmúlt években a szupersportkocsik világa élesen fordult a hiperautók felé, ahol az igazi fizetőeszköz a nyers teljesítmény, az elektrifikáció és a szélsőséges aerodinamika. Papíron közútra valók, apró szériákban készülnek, áruk pedig vetekszik a belvárosi csúcslokációkéval. A trend világos: ma már nehéz vitatkozni azzal, hogy ezt a korszakot a számok írják. Az 1 900 lóerős küszöb nem tűnik meseszerűnek; inkább belépő a legfelső ligába.

Az élmezőnyben ma az elektromos projektek sorakoznak. A Pininfarina Battista – körülbelül 1 900 lóerővel és 150 darabos szériával – mintha elegáns öltönyt húzna a hiperautó-szerepre: a gyár 358 km/órás végsebességet és nagyjából 1,9 másodperces 0–100-as sprintet ígér. Technikailag rokon a Rimac Nevera, amely kicsivel erősebb, 1 914 lóerőt tud, és szintén 150 példányra limitált; a hitelesített rekordokra és a platform kifinomultságára támaszkodik. Ugyanebben a ligában játszik a 2 000 lóerős Lotus Evija, 130 darabos kiadásban, valamint az Aspark Owl, amelynek elektromos hajtását 2 012 lóerőig tornázták fel, különösen apró, 50 autós sorozatban.

Létezik azonban egy másik irány is, ahol egyetlen, markáns ötlet köré épül az egész autó. A Hyperion XP-1 hidrogén-üzemanyagcellára támaszkodik, és a kategóriához mérten szokatlan hatótávot állítja reflektorfénybe, míg a Deus Vayanne globális együttműködésként pozicionálja magát: osztrák mérnöki munka, olasz formaterv és brit technológia találkozik egyetlen gépben.

A villanyos főáramlat leghangosabb kivétele az SP Automotive Chaos. Ez a benzinmotoros ultraautó ikerturbós V10-essel dolgozik, állítólag 3 000 lóerő feletti teljesítménnyel, és nyílt kihívást intéz a „csendes sebesség” trendje felé.