Legkevésbé megbízható Toyota évjáratok: melyik Camryt, Corollát, Tundrát és RAV4-et kerüld használtan
© A. Krivonosov
A Toyota emblémája nem mentesít a konkrét évjárat és az alvázszám ellenőrzése alól. A Money Digest tíz problémás autóból álló listát állított össze a márkából, egymás mellé téve az NHTSA visszahívási kampányait, az amerikai tulajdonosok panaszait és a javítások becsült költségét. Teljes értékű megbízhatósági rangsorként azonban nem olvasható: a visszahívás biztonsági kockázatot rögzít, nem az egyes példányok tényleges meghibásodási gyakoriságát.
A listára a 2000-es Toyota Tundra, a 2001-es Camry Solara, a 2002-es és 2007-es Camry, a 2004-es Sienna, a 2005-ös és 2009-es Corolla, a 2006-os Tacoma, valamint a 2007-es RAV4 és Prius került fel. A legsúlyosabb kifogások az alváz és a futómű elemeinek korrózióját, a megnövekedett olajfogyasztást, az akaratlan gyorsulás kockázatát, illetve a kormányzás, a kábelezés és a légzsákok hibáit érintik.
A korai Tundra és Tacoma esetében a teherviselő elemek rozsdásodása a valódi veszély. Azoknál a pickupoknál, amelyek sózott utakon futottak, a korrózió elérhette az alvázat, a kereszttartókat és a fő részegységek rögzítési pontjait. A kívülről makulátlan karosszéria semmit sem mond egy ilyen autó állapotáról: az emelőre állítás és az alulnézeti vizsgálat itt többet ér, mint a fényezés vastagságának mérése.
A 2007-es Camry és a vele rokon, azonos korú RAV4 nemcsak az amerikai visszahívásokról ismert, hanem az egyes 2AZ-FE motorok olajfogyasztására érkezett panaszokról is. Az egyik ilyen motort később 491 000 km után szétszedték, és az, ami ennek a Camrynek a belsejében előkerült, egyáltalán nem a várakozásokhoz hasonlított: a kopás a dugattyúcsoportra és a kokszosodott gyűrűkre koncentrálódott, míg a főtengely és a hengerfej viszonylag jól megőrződött.
A 2005-ös és 2009-es Corolla főként a Takata légzsákoknak és a hozzájuk kapcsolódó kampányoknak köszönheti a helyét. Ez fontos pontosítás: egyetlen beszállítói hiba több visszahívást is szülhetett és márkák tucatjait érinthette, ezért a kampányok puszta összeadása torzítja egy modell összehasonlító megbízhatóságát. Az NHTSA máig javasolja bizonyos évjáratú Toyoták alvázszám szerinti ellenőrzését, mert az autók egy része javítatlan marad.
A 2004-es Siennánál a kormányzásra, a váltókar rögzítésére és arra a kockázatra kell figyelni, hogy a padlóburkolat beszorítja a pedált. A 2007-es Priusnál a hűtőrendszer elektromos szivattyújának és a kormánytengelynek az állapota számít. A 2001-es Camry Solara másképp tűnik ki: tömeges visszahívás nincs nála feltüntetve, a listán elfoglalt helye főként a tulajdonosok fékekre, olajfogyasztásra, kilátásra és fényezésminőségre vonatkozó panaszain alapul.
A Money Digest anyaga magas javítási árakat közöl, de ezeket minden autóra kiterjeszteni félrevezető: a felsorolt hibák egy részét visszahívási kampány fedezi. Itt fontos egy pontosítás. Maga a kampány sosem jár le, és nyitva marad, amíg az autót meg nem javítják, az ingyenes javítást viszont a törvény csak akkor garantálja, ha az autó első értékesítése és a visszahívás bejelentése között kevesebb mint 15 év telt el. A 2000 és 2009 közötti autóknál ez a szabály nem mindig működik, a Takata légzsákokat azonban a Toyota a 2002 és 2017 között gyártott kocsikban életkortól függetlenül ingyen cseréli. A lezáratlan kampányt mindenképpen a konkrét alvázszám alapján kell ellenőrizni.
Másik piacról behozott autónál az évjárat ellenőrzése önmagában kevés. Az észak-amerikai és az európai változat eltérhet a motorokban, a légzsákokban, az elektromos rendszerben és az érvényes kampányok listájában. Az alvázszámjelentésen túl szükség lesz az olajfogyasztás diagnosztikájára, az alváz és a futómű átvizsgálására, a légzsák visszajelző lámpájának ellenőrzésére és annak igazolására, hogy a korábbi javításokat valóban elvégezték.
Ez a lista kevésbé vásárlási tilalomként, inkább ellenőrzési pontok gyűjteményeként hasznos. Egy ápolt Camry megoldott olajfogyasztással és lezárt visszahívásokkal biztonságosabb lehet, mint egy jobb évjáratú autó szervizmúlt nélkül.
Ez a magyar kiadás mesterséges intelligenciával készült fordítás alapján, a SpeedMe szerkesztői felügyelete mellett készült. Az eredeti beszámolót írta Boris Naumkin