Automobili Mignatta Rina Coupe 2027: V8-as motor, ár és műszaki adatok
© Automobili Mignatta
Az Automobili Mignatta nem újabb elektromos hiperautót vitt a Goodwood Festival of Speedre, hanem egy makacs választ a modern iparra: a Rina Coupét szívó V8-cal, kézi váltóval és képernyők nélküli utastérrel. Egy apró olasz márka számára ez nem szép fotó kedvéért űzött nosztalgia, hanem tudatos fogadás arra a résre, amelyből a nagy nevek csendben kivonultak.
A kupé a nyitott Rina Barchetta felépítésén alapul, stílusában pedig az 1960-as évek olasz sportkocsijaira — a Ferrari 250 GTO-ra és a Maserati Mistralra — utal. A Coupe változat double-bubble tetőt, újrarajzolt hátsó részt Kamm-farokkal, nagy kerek lámpákat és egy kis „ducktail” szárnyat kap. A kész autót a márka 2027-ben ígéri megmutatni.
Itt a technika fontosabb a retró képnél. Az alapja saját fejlesztésű karbon-monokok, mintegy 71 kg tömeggel és 101 000 Nm/fok bejelentett csavarási merevséggel. Az autó céltömege — körülbelül 1000 kg, tengelyterhelés-eloszlás 50:50. A motorháztető alatt alumínium, szívó V8 dolgozik 5,0 literes lökettérfogattal: a CarBuzz szerint ez az Italtecnica Engineering által áthangolt Ford Coyote. Várható teljesítmény — körülbelül 500 LE, hátsókerék-hajtás, a váltó hatfokozatú kézi, hátsó transaxle elrendezésben, önzáró differenciálművel.
Az ár nagyjából 290 000 dollártól indul. A tömegpiac számára ez képtelenség, de a butik sportkocsik szegmensében az összeg már nem tűnik véletlenszerűnek: a Morgan, a Bizzarrini, a GMA és a kis európai műhelyek nemcsak sebességet árulnak, hanem egy eltűnőben lévő érzéscsomagot — könnyű karosszériát, nagy motort, kézi váltót és minimális digitális zajt. A Ferrari ma már alig kínálja ezt a képletet: még ott is, ahol maradt szívómotor, a kézi váltó régen eltűnt.
Ennek az autónak az értéke nem a 0–100 km/h-s gyorsulásban rejlik, hanem abban, hogy megtagadja, hogy univerzális legyen. 2026-ban ez már ritka luxus.
Ez a magyar kiadás mesterséges intelligenciával készült fordítás alapján, a SpeedMe szerkesztői felügyelete mellett készült. Az eredeti beszámolót írta Дмитрий Новиков