A Jimny harapósabb lett: a Rhino Special Edition a terepmániásoknak készült
© suzuki-media.jp
A Suzuki új Jimny Rhino Special Editiont készít elő Ausztráliának. Nem új generációról vagy mélyreható modernizációról van szó, hanem az ötajtós Jimny XL limitált változatáról, durvább megjelenéssel és olyan részletekkel, amelyek ezen a verzión ritkák.
A legfőbb különbség — az oldalsó grafika, amely orrszarvú-emblémát ötvöz retrocsíkokkal az oldalakon. A teaserekből látszik, hogy a Jimny Rhino új, sötét, terepesebb dizájnú felniket kapott, a karosszériát pedig élénk Kinetic Yellow színre fényezték, Bluish Black Pearl tetővel. Érdekes, hogy ezt a kétszínű kombinációt Ausztráliában általában a háromajtós Jimnyhez kínálják, nem a Jimny XL-hez.
Műszaki meglepetések valószínűleg nem lesznek. Az alap ugyanaz marad: 1,5 literes szívómotor 102 lóerővel, a márka saját AllGrip Pro összkerékhajtása és létrakeretes felépítés. Pontosan az az eset, amikor a vevőt kevésbé érdekli a gyorsulás, inkább a rövid túlnyúlások, az őszinte hajtáslánc és az a képesség, hogy ott is elboldoguljon, ahol egy átlagos crossover gyorsan feladja.
Az utastérben a Jimny XL-ben már van 9 colos multimédiás kijelző, Dual Camera Brake Support rendszer és hátsó parkolóradar. Egyelőre nem világos, hogy a Rhino kap-e saját szőnyegeket, emblémákat vagy más belső díszítést. A Suzuki már fogadja azoknak az ausztráloknak az érdeklődését, akik elsőként szeretnék élőben látni a különkiadást.
Az árat még nem jelentették be, de szinte biztosan a sima Jimny XL fölött lesz, amely Ausztráliában 40 490 ausztrál dollártól indul — nagyjából 29 000 amerikai dollár. Egy Jimnyhez ez nem kevés, de a kereslet ott erős: a kis terepjáró továbbra is a Suzuki legnépszerűbb modellje az országban.
A Rhino Edition nem teszi a Jimnyt gyorsabbá vagy tágasabbá. Cserébe pontosan azt adja hozzá, amiért ezt a modellt megveszik: a ritkaságot, a karaktert és egy olyan kis terepjáró érzetét, amely nem akar városi SUV-nak tűnni.
Ez a magyar kiadás mesterséges intelligenciával készült fordítás alapján, a SpeedMe szerkesztői felügyelete mellett készült. Az eredeti beszámolót írta Polina Kotikova